FÖLDRAJZI HELYZET

     Bacska az Alföld északkeleti nyúlványában, közelebbről a Bodrogköz Szlovákiához tartozó részében fekszik, e tájegységnek a keleti harmadában. A 48 fok 67-69’ földrajzi szélesség és a 22fok 77-79’ hosszúság között terül el. A község utcajellegű, tehát házainak zöme kétoldalt helyezkedik el az észak-dél irányú főutca mentén. Belterületeinek hosszúsága 2000, legnagyobb szélessége 200 méter. Külterülete több községgel határos: Északon Lelesz és Kaposkelecsény, Keleten Battyán, délen Bély és Dobra, nyugaton pedig Királyhelmec földjei övezik. Határa sajátságos alakú és viszonylag szűk, északkeleti sarkával érinti a Latorca régi fő medrét, anélkül, hogy a mai folyóval határos lenne.

FELSZINRAJZ ÉS VÍZRAJZ

            A község egész határa egyöntetűen síksági jellegű, csupán néhány homokbucka bontja meg a róna egyhangúságát, valamint a Tice kanyargós medre. A tengerszint fölötti magasság 97 és 103,5 méter között mozog. Az előbbit a Latorca néhai medrében, az utóbbit a község külterületének északkelti részében fekvő homokdombon jegyezték. Bacska a Latorca folyó bal partján, annak árterében fekszik. A folyószabályozások következtében határa csupán a lecsapolt medret érinti, egy csekély, körülbelül 1 kilométeres szakaszon. A községet egykori a Tisza folyó régebbi, a történelmi korokban elmocsarasodó medre – a Tice – veszi körbe. A szabályozások, melioráció és az utóbbi évtizedek száraz éghajlata következtében az a meder teljesen kiszáradt. Az említett holtág egy szakaszának, és a leleszi főcsatorna kezdeti részének kivételével e sorok írásakor, Bacska határában nincs említésre méltó felszíni víz. A község területén az erdőket még a 19. század első felében teljesen kiirtották, így határában ma sincs erdő. A határ döntő hányada szántóföld, kevés legelő és kaszáló csupán a Latorca hullámterében és a folyó gátjának közelében van.

GEOLÓGIA ÉS TALAJVISZONYOK

            A község belterülete és külterületének nagyobbik része a Tisza és a Latorca egykori, időközben nagyrészt lepusztult folyóhatárán fekszik. A Latorca közelében a fiatal, mondhatni jelenkori folyóhátak képezik a felszín alakulatait. Tehát a geológiai alapzatot lényegében a harmad és negyedkori folyami üledék jellemzi, amiben néhol beleékelődnek a legutóbbi jégkorszak utolsó szakaszában, tehát mintegy 25 ezer éve keletkezett homokdombok. A talajtípusok a folyami üledékből alakultak ki. Legelterjedtebb és a község belterületén is jellemzőek a réti talajok amelyek viszonylag fiatalok, szemcsézettségük igen apró és kevés glejt tartalmaznak. A Latorca közelében, tehát a határ északkeleti részén viszont a régebbi üledékeken kialakult magas glejtartalmú réti talajon találhatók, amelyek rögösödésre hajlamosak. A homokbuckákon viszont a laza szerkezetű és igen kevés humuszt tartalmazó homoktalajok találhatók.

ÉGHAJLAT

            Felső – Bodrogköz éghajlata, ahol Bacska is fekszik, jellemzően mérsékelt égövi, 35%-os termikus kontinentalitással, tehát 65%-ban még érvényesül az Atlanti óceán kiegyenlítő hatása. A százéves méréseken alapuló évi átlaghőmérséklet 9,3 ° C, a csapadék évi átlaga 550 mm. Tekintettel a felszínrajzra a községben jelentősebb mikroklimatikus hatások nem érvényesülnek, a többnyire északkeleti szelek akadálytalanul elérik.